Ma meg kihasznalom a szabadsagot, holnaptol mar visszaterek a munka vilagaba :) Megprobalom jol kihasznalni a mai napot, reggel sutottem kakaos csigat, imadom, mikor kiveszem forron a sutobol, olyan finom illata van. Vettem a vazaba friss viragot, rozsaszin tulipant, mindig felvidit. Nagyon ritkan kaptam es kapok viragot barkitol is, ugyhogy szoktam magamnak venni, mosolyt csal az arcomra. Egyszer olvastam a szeretetnyelvrol, ha jol emlekszem ot fajtaja van. Mindenki mashogy fejezi ki a szeretetet. Van is egy teszt hozza, ha valaki ki akarja deriteni melyik tipusba tartozik. Allitolag mindenkinek van egy elsodleges es egy masodlagos szeretetnyelve. En ajandekokkal fejezem ki, szeretek apro dolgokat venni es meglepni azt, akit szeretek es en is szeretek apro dolgokat kapni, jo erzes, mikor valaki gondol ram es megajandekoz. Egy szep virag, egy angyalkas gyertya vagy disz, valami, ami egy orok emlek attol aki adja. Nalam meg az erintes az, amivel kimutatom a szeretetem. Szeretem megerinteni a masik kezet, simogatni, de egy oleles is nagyon jol tud esni. Valakinek a karjaiban erezni a biztonsagot, az nagyon fel tud tolteni. Az utobbi idoben nem merek atolelni senkit, megtartom a tavolsagot, nem tudom miert, regen ez nem okozott gondot. Biztos annyira bezarkoztam, hogy felek valakihez kozel kerulni, pedig vagyom ra amugy. Na mindegy ez csak egy kis kitero volt a mai tema elott. 

A megbocsatasrol akartam ma irni, ez egy eleg nagy temakor szerintem es nehez is beszelni rola. Mi szamit megbocsatasnak? Ha elengedjuk a haragot es nem foglalkozunk vele, vagy ha bocsanatot kernek tolunk es azt mondjuk a masiknak, hogy rendben van, megbocsatok. De valoban megbocsatunk a lelkunk melyen? Szerintem ehhez sok ido kell, ha a szivunkre tesszuk a kezunket es megkerdezzuk magunktol, hogy valoban meg tudok bocsatani, nincs bennem harag, talan kitisztul a valodi erzesunk. En sokaig azt gondoltam, hogy megbocsatottam, rengetegszer elmondtam, hogy megbocsatok, nincs bennem harag, de valojaban ez nem volt igaz. Rengeteg harag volt bennem, mint kesobb kiderult, ami mergezte a lelkem es a testem is. Nem veletlenul lettem beteg, most mar latom. A sorozatban, amirol tegnap irtam, mondtak azt, hogy a haraggal sajat magunkat mergezzuk. Ez teljesen igy van, egyetertek. Most mar megtanultam, hogy elobb ki kell adni a duhot es utana lehet dolgozni a megbocsatason. A lenyeg, hogy magunknak tudjunk megbocsatani, minden helyzetben. Ha peldaul rosszul dontottunk, akkor azert, mert akkor abban a pillanatban ugy gondoltuk, hogy az a helyes. Egyszer olvastam, hogy a harag is osszekot a masikkal, mint egy lathatatlan fonal es amig nem tudunk megbocsatani, addig az a szal ott van, mert taplaljuk, a haraggal. Ez is egy szep megkozelites, es igaz is. En azt hiszem jo uton haladok anyaval kapcsolatban, hogy el tudjam engedni mindazt, ami tortent. Remelem masokkal is igy leszek majd. El kell fogadnom, hogy amikor rossz donteseket hozok, az is az ut resze es tanulok belole, ezaltal fejlodok es nem fogom elkovetni ugyanazt a hibat megegyszer. Van par dolog amit meg kell bocsatanom meg, lepesrol-lepesre haladok. Azt hiszem eljott az ideje, hogy irjak egy levelet annak, aki nagyon fontos volt nekem es a mai napig nem tudtam elengedni. Persze csak kepletesen, nem kuldom el neki, biztos haragszik ram es talan el se olvasna, pedig nekem nagyon hianyzik...Jo erzes leirni, amit erzek, amit gondolok, utana konnyebb kicsit.

"Aki megbocsat, az szabadon enged egy foglyot, csak hogy rajojjon, hogy o volt az a fogoly."