Lassan indulok, jon ertem egy uber, kivisz az allomasra. Nagyon izgulok, hogy milyen lesz. Remelem minden rendben lesz es jol fogom erezni magam, de vegulis ez csak rajtam mulik. Mindent bepakoltam, legalabbis remelem hogy igy van. Nemsokara Parizsban leszek. 

Tegnap a szivemnek egy nagyon kedves ember jart az eszembe, hogy vajon mi lehet vele es lattam, hogy vegre megtalalta az igazit. Nagyon orulok neki, tiszta szivembol, hogy boldog. Jo latni ezt. Tudom, hogy milyen fontos volt neki, hogy megtalalja a masik felet. Nagyon szerettem ot, ezert boldogsaggal tolt el, hogy boldognak latom. Ha beszelnenk biztos nagyon sok boldogsagot kivannek nekik, nagyon osszeillenek. Azt hiszem az a szeretet, amit erzek iranta, az mindig megmarad, a szivemben es minden, amit lelkileg adott nekem. Orulok, hogy megismertem tavaly szeptemberben es egy kis ideig megosztotta velem az eletet. Ideje, hogy en is tovabblepjek es ezeket a szep erzeseket magammal vigyem. Itt az ideje elengednem ot lelkileg, egy kulonlegesen szep es fajdalmas tortenet lezarult vegleg. Jo latni, hogy van meg tiszta szerelem, nekem is talan visszaad hitet, hogy szamomra is letezhet ilyen, majd egyszer, valahol. Reggelente, mikor megyek a vonattal dolgozni, szoktam latni egy aranyos part, mindig mosolyt csalnak az arcomra, mert ahogy egymasra neznek, abban van valami kulonleges. Amig ilyeneket latok, addig tudom, hogy meg van igaz szerelem, szeretet. 

Meg gyorsan atnezek mindent a lakasban, aztan bye-bye London es Bonjour Paris :)